Gyermekek és a TV

Manapság a média behálózza mindennapjainkat, míg a 40-es években csak éppen kezdett a családok életébe beszivárogni a televíziózás kultúrája, mára a háztartás alap felszerelésévé vált. Számtalan gyermekműsor és kimondottan gyermekeknek szóló csatorna jelent meg, ám tartalmukkal a szakértők nem feltétlen értenek egyet, legalábbis a korszerinti besorolásukkal.

A témát érdemes kétpólusúan boncolgatni. Egyrészt mit gondol a szakértő és mit tapasztal a szülő.

Szakértők szerint 3 éves kor alatt nem szabad TV-t nézni a gyermeknek, esetenként 1-1 rajzfilm, koránakgyerektv megfelelően és szülői társaságban még belefér, de ne tekintsünk elektromos bébiszitterként a masinára. Amellett, hogy fizikai fejlődéséhez a nagymozgás szükséges ,amit a TV gombnyomásra ledermeszt, az idegrendszer fejlődéséhez sem járul hozzá hasznosan az efféle „cselekvés”. Azért is írom ezt idézőjelesen ,hiszen az ül és nézi a TV-t nem feltétlen cselekvésnek sorolható. Olyan mint, egy légüres tér, ahol semmi sem történik a gyermekkel ,ami ilyen pici korban a fejlődést szolgálja. Kiemelve egy általánosabb problémát, többek között alvászavarként is jelentkezhet a káros hatása a TV-nek. Illetve a legkülönbözőbb gyermekkori zavarok kialakulásában is szerepet játszhat a TV előtt eltöltött idő mind tartalmában ,mind idegrendszerre gyakorolt hatásaiban - például a gyengébb olvasási teljesítmény, a rosszabb problémamegoldó képesség, vagy a falánkság, és a rossz testi kondíció esetében.

Azonban megértem a szülőket is ,akik törekszenek a gyermek helyes nevelésére, netalán szakértők könyveit bújva teremtenek ideális környezetet. Ennek megfelelően igyekeznek kialakítani nevelői stílusukat. Mégis a TV-t eszközként használva nyernek időt, a tűz megrakására, vagy hogy a sütőbe rakják Karácsonyra készülve a tömött kacsát. Mivel tudják, hogy a TV elvarázsolja a gyermeket így nyugodtabb lélekkel mernek elvégezni más sürgető feladatot, hisz biztonságban ,egy helyen tudják a gyermeket. Véleményem szerint ez nem gond ,ha 1-2 rajzfilm megnézésében kimerül a TV-zés. Viszont kiemelném a mese megválasztásának fontosságát! Figyelembe kell venni a gyermek korát és a műsor tartalmát a döntésben.

Nem szeretnék konkrét ajánlást adni, mindenkinek meg van a maga kedvence, viszont a kerülendő elemeket felsorolom: ne legyen benne erőszak, és ne érezze a gyermek, hogy a tetteknek nincs következménye. Például sokak nagy kedvence a Tom és Jerry. Mind a kettő kikötésen elbukik, ha a megfelelő mesét keressük. A gyermek egyrészt agressziót lát, majd azt, hogy hiába a sok ütlegelés úgy kergetőznek tovább, mint ha mi sem történt volna. Holott felnőtt fejjel tudjuk, hogy ha például egy üllő esik a fejünkre, akkor nem csak pukli nő és csillagok repkednek . Ez inkább a felnőtt mese kategóriába sorolható.

A mese mindazonáltal fontos eleme a gyermek fejlődésének, viszont ha tehetjük inkább mi meséljünk, és lapozgassunk

gyerektv2

a gyermekkel képes könyveket. A TV-t nem kell elátkozni és kihajítani, csak a használatát kell megfelelően bevezetni a családi életbe. Lehet tökéletes közös program, ahogy a gyerkőccel egy nagy pokróc alatt összebújunk egy mese közben - sok tanulságos történetet lehet találni - , de lehet az a szerkezet ami ha nem figyelünk, átmossa a pici agyát, és telezsúfolja számára haszontalan és káros dolgok sokaságával, amik például a fent említett viselkedési zavarokhoz is vezethetnek. Példának megint a Tom és Jerry-t hoznám, amiről készítettek egy felmérést 2 csoport gyerekkel, és bizony azok, akik nézték, agresszív fellépést tanúsítottak egymással szemben. Elgondolkodtató, nem igaz?! Személyes megjegyzésem is ide fűzném, miszerint gyerekként rajongtunk a testvéremmel ezért a meséért, és nem csak egymást ruháztuk meg alkalmanként, de volt példa iskolás társakkal való fizikai összetűzésekre is. Nem állítom, hogy csak ez a mese tehet róla, de nem segített a helyzeten az biztos.

A fejlődés menetében sarokkövek a nagymozgásos játékok, a dalocskák, mondókák, firkálások, és a játék számtalan formája, hisz ezek által tanul szavakat, cselekvéseket, és sajátítja el a viselkedési formákat. Emberek vagyunk, hibázni fogunk, ahogy a mi nevelésünknél is becsúszott a szüleinknek 1-2 baki, és az ő szüleik sem voltak tökéletesek. Az a fontos, hogy legyen meg bennünk az igyekezet és a nyitottság afelé, hogy minél jobban fel tudjuk készíteni a jövő generációját az őket váró nagybetűs életre.

Akinek véleménye van és szívesen megosztaná, az email-ben vagy levélben küldje el a Művelődési Háznak.

Viola