Mélykúti találkozó

kieprogramok

Élménybeszámoló a mélykúti lövészetről /KÉPEK/

2012. júniusában volt szerencsénk részt venni Mórahalmon egy agytágító, mindenkitösszeboronáló, csapatépítő tré-ningen, ahol többek között megismerkedtünk a mélykúti fiatalok lelkes táborával is.
Múlt hétre elhívták az egyesületünket egy paintball csatára,amit örömmel fogadtunk, mert legtöbbünk még az első Kárpát Fesztiválon nyomakodott ebben a témában kisebb-nagyobb sikerrel.
2 autónyi embert sikerült összeverbuválni erre az eseményre. Szerencsére én a nemsofőrök népes táborát gyarapítottam, ami a nagy meleg mipatti gyors folyadékvesztésből származó nem alkoholmentes ital fogyaszthatósága miatt volt kiemelkedő fontosságú szervezetem számára.

Mélykútra természetesen drivereink (Hinteszehr Ádám és Ronyecz Gábor) tapasztalt vezetési stílusából adódóan hamarabb odaértünk, mint ahogy elindultunk volna J. Ez persze nem igaz, de nem sok híja. Így is hoztuk a formát, mivel fél óra késéssel megérkeztünk arra a helyre, ahol megálltunk. Ami nem sokkal később kiderült, hogy nem volt azonos azzal a koordinátával, ahova vártak minket. Még szerencse, hogy Mélykút csak a települési formáját tekintve város, így kb. 150 és fél méter gyaloglás után megtaláltuk a célt.
Az ő kis csapatuk a helyi plébánia vendégszeretét élvezi. Kulturált módon  berendezett pincével is büszkélkedhetnek. Egy gyors körbemutatkozást követően megbeszéltük a program további részét, ami a helyi vendéglátóipari helyiség látogatásával kezdődött a korábban általam említett folyadékvesztés kiküszöbölése céljából.
Bátorságot merítve a poharak tartalmából (cola), nekilódultunk a paintball pálya megkeresésének. Segítségünkre volt egy helyi fiatal, aki robogóval mutatta a helyes irányt. Ádámunknak túl közel volt a pálya, ezért némi kézifékes bónuszkanyart is belerakott. Persze csak , hogy plusz adrenalin löketre tegyünk szert a csata előtt.

A helyi fiúk már előkészítették a terepet, mire megérkeztünk. Meglehetősen patent paintball motyókkal voltak felszerelkezve. A pálya is okosan elő volt készítve. Bár annyi nehezítés volt a dologban , hogy akkor vágtak ki néhány fát, ami a beszivárgó hő ,mennyiségét kárunkra növelte.

Miután mindenki beöltözött, kivéve lányainkat, akik magas ingerküszöbükről tanúságot téve, elvállalták az igen veszélyes néző szerepkört.
Egy erőteljes „MEHET” ordításra elkezdődött az első menet. Mélykút vs. Kelebia. Az összeszokott csapatunk az előre begyakorolt francia idegenlégiós technikát vegyítette a Counter Strike 1.6-ban szerzett tapasztalataival. Aminek az lett a vége, hogy mindenki ment amerre fedezéket látott. És ezután kezdődött az idegek harca. Valóságos állóháború alakult ki. Mindenkiről folyt a verejték. Személy szerint nekem pont a szemembe, ezzel totálisan harcképtelenné tettem magam. Micsoda taktika!

Egyszer csak a fülem mellett golyók száguldottak el, mire hasra vágtam magam, még éppen időben. Miután rájöttem, hogy kell kibiztosítani a fegyvert, elkezdtem tüzelni én is. Jó pár akácfát, és némi kőrist sikerült  leszednem, de sajnos a többiek elárulták, hogy ezzel csak akkor lennék sikeres, ha 25342 golyót  lőnék ugyanabba a faágba, és a leeső ágon lévő tüske felsértené az ellenfél ravaszon lévő ujját. Igazat adtam nekik, hogy elég drágába jönne ez ki a számomra, ezért inkább azt mondtam, hogy menjen előre valaki, és én fedezem. Ez sem okozott osztatlan sikert a többiek körében. A mai napig nem tudom miért?!

Még elég sokáig izzadtunk a dzsindzsásban, mire fiainknak sikerült leszedni néhány ellent, majd az utolsó is megkerült. Diadalittasan – amúgy szomjasak voltunk, mint az állat – vonultunk  vissza feltankolni. A szünetben a lányok is kedvet kaptak lövöldözni. Csakhogy megnyugtassam az olvasót, mindenki túlélte.
A következő menet már pergősebben zajlott le. Az én fegyveremből idő előtt távozott a gáz. Hiába védekeztem, hogy nem szipóztam ki, nem sokan hittek nekem.
Szilárd barátunknak is élményekben gazdagon sikerült ez a kör. Miután távolról megsorozták az elülső fertályát, a biztonság kedvéért azért megvizsgálta magát, hogy a lövések értek-e létfenntartó szervet, de meglepetésére sehol nem látott festéknyomokat az overállján. Hogy teljesen megbizonyosodjon, hogy a játékot folytathatja, szemrevételezte a sisakját is… kívülről. Mint utóbb kiderült, ez rossz döntés volt, mert ahogy levette szembe kellett néznie egy erőteljesen közeledő narancssárga golyóbissal. Mivel reflexeit egy másik gatyában hagyta, ezért minden erejét összeszedve lefejelte a golyót. Ha ő mesélte volna, akkor így hangzott  volna a történet tuti,  de az igazság az, hogy telibe homlokra kapott egy headshotot. Szerencsére a golyó nem okozott maradandó  sérülést.
Csak azt nem értem, miért mesélte el ezt háromszor egymás utánJ
Ettől az apró incidenstől eltekintve meglepetésre 2 gyözelemmel be is fejeztük a lövöldözést, de csak paintball-ban. Mivel a további lövöldözés a suli focipályáján folytatódott.

Ahol szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy derekasan helytállt csapatunk. Kemény 1 cserénk volt, míg a másik csapat félóránként sort cserélt. Eme egyenlő küzdelmek és tüdőcsere után elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Plébánia felé vegyük az irányt ételbevitel alapos gyanúja miatt.
Már javában rotyogott a paprikás kolompér mire megérkeztünk. János atya a helyi kifőzde ínyencségeivel kínálta fáradt szervezetünket, amit kellő rábeszélés után el is fogadtunk.

Kellemes társalgásban telt a kinti evészet. Közben akinek nem volt ki a kilométer, megcélozta a trambulint. Gábor bajtárs és Mirella barátnéja bemutatta közös trambulinszámát, amit erre az estére gyakoroltak. Némi improvizálás tette feledhetetlenné összeszokott párosukat.
Az este közeledtével vettük cókunkat meg mókunkat, és elbúcsúztunk vendéglátóinktól. Elmondtuk nekik, hogy  várjuk őket a Kárpát Fesztiválra, ahol viszonozhatjuk vendégszeretetüket.
A hazamenetel lassú, komótos tempóban folyt. Ugyanígy folyt ki a könnycsepp a szememből, amikor 130-as tempóban lehúzott ablaknál kinéztem, hogy sötétedik-e odakinn.

Csapó!

Kerékpártúra Palicsra

 

kieprogramok

BESZÁMOLÓ EGY KERÉKPÁRTÚRÁRÓL/képekben/

Egy szikrázó júniusi napra a tunya ifjúság és jómagunk kondíciójának javítása érdekében egy kerékpártúrát szerveztünk. Nagy meglepetésünkre – és örömünkre - az amazon kategóriában meglepő többség alakult ki. Az indulás nagyon kellemes időben ért minket.
A kelebiai esőmentes övezet által garantált biztonsággal kezdtünk neki a tekerésnek. Az úti céllal kiagyalásával szerény személyem lett megbízva. Alapos számítgatások, elemzések, egyéni kívánságok, és oly sok tényezőt figyelembe véve a dinamikusan változó útvonal mellett döntöttem. Ez azt jelentette, hogy arra megyünk, amerre áll a bringa eleje és a talaj aszfaltból vanik.
A biztonságos közlekedéshez szükséges karbantartó szerszámokról Szilárd barátom  gondoskodott. Az állandó demonstrációs személyt Ronyecz Péter és kerékpárja szolgáltatta. Sajnos ő féltávnál feladni kényszerült az etapot az erőátviteli rendszer  túlzott igénybevétele miatt kialakult , és később állandósult láncreakció miatt.
Kis csapatunkhoz Gátsoron csatlakozott néhány amatőr helyi vagány srác, akik közül néhányan demonstrálni szerették volna kétkereküjükhőz fűződő szoros kapcsolatukat, ám az egyik túlbuzgó csemete túl sokáig legeltette szemét lányainkon, és enyhe pályaelhagyás után némi ágyékhorzsolást szenvedett. Szerencsére a sérülés 8 napon belül gyógyuló, de az érzés megfizethetetlen J.
Az incidens után szép tempóban folytattuk utunkat Ásotthalom felé, amíg meg nem láttunk egy buszt, ami lekanyarodott egy általunk nem ismert aszfaltos útra, ami egy lerövidítéssel kecsegtetett. Természetesen az ifjúságnak se kellett több. Egyöntetűen ordíthattuk volna, hogy VÁGJUK LE!!!
Be is kanyarodtunk szépen a busz után, annak rendje és módja szerint. Azonban nem kellett hozzá 1 perc se, a busz egy laza kézifékes driftelés után már jött is szembe a volánnál egy integető vigyorgó ürgével , és a szájáról leolvasható volt az „ezt be******tok!” mondat. 
Mint később kiderült csak egy buszfordulót sikerült felfedezni. E kis kerülő után folytattuk utunkat Ásotthalom felé a sötétkék mindenféle árnyalatában burjánzó esőfelhők között.
A lányokkal fantasztikus kitartással róttuk a kilométereket, mire megérkeztünk a faluba. Utunkat a falu határában lévő tanösvény felé vettük, ahol már az eső is elkezdett szemerkélni. Szerencsére egy hatalmas kültéri nyitott faházban át tudtuk vészelni mind a 23 csepp eső okozta sokkot.
Nekünk férfiembereknek a Hinterszehr Ádám és Papp Dénes szervízháttér hozta meg a teljes kiszáradás elleni „orvosságot”, amitől új életre kaptunk.
A kis pihenő után folytattuk utunkat a közeli tájvédelmi körzetbe, ami egy geocaching által titkos helyre száműzött  ládát  rejtett.  Sajnos a hely nyújtotta látvány, ami a legtöbb emberből pszichedelikus extázist váltott volna ki, nem jött át a népnek, ezért a természetnézést félbehagyva a láda keresésével folytattuk az időt. Visszagondolva hagynom kellett volna, hogy a többiek keressék meg, mivel én tudtam hol van. Mindegy. Majd legközelebb.
Szóval a lényeg, hogy meglett a láda. Ez egy egyszerű műanyag doboz, amiben nincs érték, csak egy notesz, amibe bele lehet írni, mint egy vendégkönyvbe, és néhány csecse-becse. Akit érdekel a téma, az a www.geocaching.hu oldalon utánanézhet.
A láda újbóli elrejtése után az idő kezdett hűsre fordulni, ezért nekivágtunk a visszaútnak. Kicsit nehézkesen indult, ugyanis, hogy ne legyen unalmas, egy erdei úton mentünk volna vissza, ami enyhén tele volt egymáshoz lazán kapcsolódó  homokszemek milliárdjaival. Szóval toltuk. Szerencsénkre pár száz méter után visszajutottunk a keménykötésű tesójára. A Dénesék által begyűjtött életjelektől mentes mókus anatómiai vizsgálata után visszatértünk a jól bevált főútra. Azonban a felhők hasonló megfontolásból vagy ki tudja miért, gyűlni kezdtek felettünk. Már-már egy buszváróban való stand-by állapotban kezdtünk gondolkodni, de a lányok adrenalintól fűtött polármelegítője nem adta fel ilyen könnyen, pedig az online telefonos előrejelzés –lásd Ádám  telefonál  - egybefüggő felhőszakadással kecsegtetett. Az Isteni gondviselésnek és a gyorsmozgású felhőrendszernek köszönhetően az orrunkkal súroltuk a vihar farát!
Sikerült egy csepp eső nélkül megúszni a kalandot, kivéve engem. Sajnos a sárvédő nem volt szériatartozék anno a canglámon, ezért a tócsák sikertelen kerülgetése közben lehetőségem adódott – az első kerék által – némi be nem tervezett folyadékbevitelre is. A hátamról no comment. A hazamenetel is vidáman telt, miközben aranyos villámok cikáztak az égen, és kellemes jéghideg fuvallat fújt, természetesen szembe. Ennek ellenére jókedvvel, és zsibbadt hátsóval érkeztünk vissza a kiindulópontra.
A megmaradt társasággal még tartottunk egy outdoor hússütést, amit Szilárd konyhamester szervírozott részünkre.  Remélem legközelebb is szervezhetünk az ifjúságnak hasonló szabadidő programokat.  A képeket a galériában vagy IDE kattintva lesheted meg.

Üdv. : Lewy