Kelebiáról...

Régió: Dél-Alföld
Megye: Bács-Kiskun
Kistérség: Kiskunhalasi
Irányítószám: 6423
Teljes népesség: 2871 (2008. 12. 31. évi adat)
Terület: 66,70 Km2
Térkép
Turista térkép
Utcanézet
Kelebia Címere:
   

 

Videók Kelebiáról:
Szabadka virágoskertje
Természeti értékek
Építészeti értékek
Idősek napja
Könyvtár átadás

A címer leírása: Álló, csücsküstalpú pajzs, amely vörössel és kékkel negyedelt. Az egyes vörös mezőn jobbra fordult, mellső mancsait ragadozásra nyújtó, növekvő, egyfarkú, arany oroszlán látható, Kelebia őstelepeseire a kunokra utalva. A négyes vörös mezőn szintén jobbra fordult, mellső mancsait ragadozásra nyújtó, növekvő, kettős farkú, arany oroszlán látható, mely az egykori hovatartozásra utalva, Szabadka címerét ismétli. A hármas kék mezőn Kelebia hét területi egységét szimbolizálva, hét lebegő arany csillag látható, míg a kettes kék mezőn – a település kereszt jellegét megjelenítve – lebegő, stilizált aranykereszt látható.

A címer használata: A község címerét – engedélyezés nélkül – a képviselő-testület és a Polgármesteri Hivatal használhatja kizárólagosan. A címert Kelebia Község Önkormányzata és szervei hivatalos iratain, rendszeres vagy alkalmi sajtótermékein, valamint a polgármester által engedélyezett esetekben és módon lehet használni. A község címerének további felhasználását a polgármester engedélyezi. Tilos a község címerét engedély nélkül (pl. kereskedelmi és/vagy reklámcélra alkalmazni). A községi címer használatának engedélyezése iránti kérelmet a polgármesterhez kell benyújtani.

A zászló leírása: A községi zászló 1:2 arányú (90x180) cm) fekvő téglalap arany színben, melyen a címer a rúd felüli egyharmad metszéspontjába helyezhető el. A községi zászlón, melyet mindenkor a Polgármesteri Hivatalban őriznek, kézi hímzésű címer és Kelebia körirat szerepel.

A lobogó leírása: A községi lobogó 2:1 arányú (180x90) álló téglalap, a zászlónál megadott színben, melyen a címer a felső egyharmadba helyezhető el, és Kelebia kör felirat szerepel. A községi lobogó – a színek és a méretarányok megtartása mellett – más anyagból és méretben is előállítható, a község címerének ábrázolása nélkül.

A zászló használata: A zászló a községre utaló jelképként a képviselő-testület ülésein, és a község életében jelentős események alkalmával használható.

Földrajzi elhelyezkedés: Kelebia Bács-Kiskun megye délkeleti sarkában fekvő határ menti község. Legközelebbi város a 12 km-re lévő jugoszláviai Szabadka. Magyar területen: keleti irányban 48 km-re Szeged, nyugati irányban 48 km-re Baja, északnyugati irányban 28 km-re a statisztikai központ Kiskunhalas, délnyugatra 24 km-re Bácsalmás és a megyeszékhely Kecskemét 110 km-re. Budapest – Kelebia – Belgrád nemzetközi vasútvonal végállomása, 1921-től nemzetközi határátkelőhely.


Kelebia története a falualapítás előtt (1924 előtt)

A kiskunság e térsége egykor sűrűbben lakott terület volt, arról az ásatások és geológiai leletek tanúskodnak. Az ókori népek közül a kunok, szarmaták, majd az avarok hagyták itt kultúrájuk nyomát. A vasúti töltés délnyugati oldalán neolitikus telephely létezését feltételezik az 1955-ben talált cseréptöredékek és kis emberábrázoló idomok. Ugyanakkor nagy érdeklődést kiváltó, kőlapokkal körülvett szarmata sírmezőt is találtak a Halastavak mentén.

A Körös-ér vonalán, jobbra és balra 1-2 km távolságra talált és 1954-ben csak részben feltárt urna fészkek és csontsírok sűrűn lakott bronzkori őstelepre utalnak. De találtak itt XIV. századi ezüstkincset és török uradalmi kastély- és sírmaradványokat is. Az itt fellelt ezüstkincseket Baján őrzik.

Az bizonyos, hogy a falu régi kun szállás, a XV. Században Hunyadi birtok volt, majd Török Bálint kezére került.

A község nevének eredetéről több magyarázat ismert. Az első szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok gólya láttán (a szabálytalan Tisza időszakonként mocsarassá változtatta a vidéket). A másik a török időkre utal, mely szerint a KELAP növény lelőhelyéről kapta (ótörök szó). Ismeret olyan nézet is, amely az elnevezést 1297-ben itt élő KELYB kun vezér ősi fészkével azonosítja. Mindenesetre tény, hogy a XV. században már kereskedelmi út vezetett a KELEBI nevű falun, mely Halasszékhez tartozott és kunok lakták.

A török megszállás alatt lakatlanná vált pusztát a XVII. század végétől Szabadka városhoz csatolták. Az 1880-as évek körüli boszniai okkupáció adott okot arra, hogy „ezt a szélhordta, homokbuckás, bozótos területet újra birtokba vegye az ember„. A hadjárat utánpótlási nehézségei ugyanis meggyőzték a monarchia hadvezetőségét arról, hogy az akkori Alföld-Fiumei vasútvonal egy dél felé irányuló hadművelet forgalmának lebonyolítására elégtelen, és a 80-as évek elején 2 év alatt megépíttette, a szabadkaiak által már többször – de mindig eredménytelenül - kérelmezett Pest – Zimonyi vasútvonalat, mely rövidesen legfontosabb közlekedési eszköze lett Nyugat és Közép – Európa keleti forgalmának. Bács-Bodrog Vármegye második vasútvonala, mely a vármegyét a kelettel köti össze, Budapesttől Szabadkáig s onnan Péterváradig. Állami vasút, többnyire részvénytársaságok építették, de mindannyian a magyar államvasutak kezelése alatt állt, s 1882. decemberében nyílt meg. Az új vasút építésével együtt báró Redl Béla a Szabadkával szomszédos kelebiai birtokos befolyására és anyagi támogatásával egy állomást is létesítettek, melynek – noha a szomszédos tompai legelők területén feküdt – az áldozatkész adományozó kastélyáról a Kelebia nevet adták. Így került a vasútállomás személyzete, mint első telepesek Kelebiára.

Majdnem ugyanakkor, amikor a vasútvonal elkészült, Európa szőlőit megtámadta egy betegség és pár év alatt elpusztította. Ez történt hazánkban is csaknem az összes hegyvidéki szőlővel, csupán a homokvidéket kímélte. Erre a szőlőtermelők is felfigyeltek, és így a szemükben a kelebiai állomást környező addig hasznavehetetlen legelők kezdtek értéket képezni. Szabadka város a közóhajnak engedve 1893-ban árverésen áruba bocsátott a vasút mindkét oldalán egy-egy keskeny földsávot. A vevők – többnyire a város intelligenciája – a sivár homokon alkalmazott szőlő- és gyümölcs termelési kultúrával messze vidéken ismert sikereket értek el. Magától értetődően közben nyaralók, présházak, munkáslakások épültek, és az eddig elhagyott, rideg terület lassan benépesedett. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték Kelebiát.

A forgalom növekedésével a vasútállomáson posta és távírda is létesült. A homoki szőlő telepítést felkaroló Szabadka 7 év elteltével újabb homokterületeket bocsátott kedvező fizetési feltételek mellett árverésre. Ezzel nemcsak megkétszerezte a telep nagyságát, de lakóinak számát és a település fejlődését is megindította: a terület Kelebia puszta néven kiterjedt tanyahálózattá alakult, kápolnafülkével és állami elemi iskolával is rendelkezett.

Az első világháború után a terület szerb megszállás alá került, majd a trianoni békeszerződés aláírását követően 1921. augusztus 20-án felszabadult. Az új határok meghúzásával elszakadt Szabadkától, mivel Kelebiát Magyarországhoz, Szabadkát pedig Jugoszláviához csatolták. A kettészakított és felbomlasztott társadalmi és gazdasági rend új feladatok elé állította a homoktalajon gazdálkodó, szívós kelebiai embereket.

 

Polgármesteri hivatal parkja

 

 

A Római Katolikus Templom melletti járda

 

 

 

 

A hivatal előtti parkban található a kopjafa, amely sok ünnepség szerves helyszíne...

 

 

"Születésnapi torta"

 

 

A kelebiai halastó

 

 

Hársfás Kelebián

 

 

"Rúzsa Sándor Fája"

 

 

Baptista templom

 

 

A kelebiai Polgármesteri Hivatal

 

 

Római Katolikus templom

Kelebia a falualapítást
követően (1924 után)

A Trianon utáni újrakezdés eredményeként 1924. december 16-án Kelebia néven önálló községgé alakult. Az új település lakossága főleg szőlő- és gyümölcstermeléssel, és kisebb mértékben kereskedelemmel foglalkozott, de megtalálható volt kevés számú kisiparos is. Már akkor is viszonylag nagy létszámot foglalkoztatott a vasút.

A tanyavilágot a csoportos területi jelleg jellemezte, így alakultak ki az úgynevezett járások: Szkenderjárás, Fődijárás, Vermesjárás, Sztipityjárás, Négyesi-járás, Baromjárás, a Vasútföld és Bácsborista.

Templom, iskola, vasútállomás, postahivatal, orvosi rendelő épült. A vasúti határátkelőhelyre határőrség, vám-és pénzügyőrség települt. A II. világháború harcai elkerülték a községet. A magyar-jugoszláv határ lezárása illetve az 50-es évek politikája kedvezőtlenül hatott a község fejlődésére. Sok itt hagyott gyümölcsös és szőlős teljesen elparlagosodott. Ez idő tájt szinte kizárt volt a fejlődés lehetősége. Megkezdődött a lakosság elvándorlása a községből (1945 – 4113 fő, 1949 – 4192 fő, 1960 – 4001 fő, 1970 – 3460 fő, 1980 – 3265 fő, 1990 – 3240 fő, 2000 – 3150 fő)

A tanyás térség életben maradását a szakszövetkezeti forma, majd a villamosítás tette lehetővé. A gyümölcstermesztés mellett mindinkább nagyobb hangsúlyt kapott a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés, valamint a kisállattartás. A mezőgazdasági munkákon kívül egyetlen számottevő munkaerőt foglalkoztató munkahely a MÁV volt. A kereskedelem, a szolgáltatás valamint a fegyveres testületek tudtak még nem nagy létszámú munkaerőt biztosítani.

1949-ben megalakult a Petőfi Termelőszövetkezet, mely később Vörös Csillag néven tevékenykedett. Ezt követte a Népfront Tsz, majd 1972-től a Rákóczi Csillaga Tsz. Hármójukkal közösen „sikerült„ a hegyközség jellegét teljesen tönkretenniük. Az egykori Kelebiai Szőlőknek maradványai se maradtak, a gyümölcstermelési kultúra kihaló félbe került. Megoldást a tanyák újraélesztése, a parlagterületek csökkentése jelentette, megélhetést adva a szövetkezetek felbomlása után a munka nélkül maradt és vállalkozásra képes mezőgazdasági vagy ipari dolgozóknak.

1965-bem 10 kh fehér spárgát ültettek, majd újratelepítették a szőlősöket és gyümölcsösöket. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, nagyarányú legelőtelepítés, valamint szarvasmarha, juh és lótenyésztés folyt. Fellendült a spárgatermelés, ami Bács-Kiskun megye spárgatermelésének 60 %-át tette ki.

Kialakult a község jelenlegi területe, mely 67,7 km2, lakosainak száma 3150 fő, legnagyobb részen magyar anyanyelvűek. A lakónépesség száma a 90-es évek második felétől stagnál. A lakosság 51 %-a külterületeken él.

Külterületi lakott helyek: Bácsborista, Négyes járás, Vasútföld, Vermes járás, Sztipityjárás, Szkenderjárás, Fődijárás.

A község infrastruktúrája igazodik a térség fejlettségéhez. A környező településekkel és a külvilággal úgy közúton, mint vasúton tartható a kapcsolat. A község főutcáját a Szeged – Baja főútról leágazó Kelebia – Bácsalmás összekötő út alkotja. Kiskunhalas város felé vasúton vagy az 53-as főúton haladhatunk. Buszjárat indul Szegedre, Bajára és Kecskemétre.

A községben az elektromos energia ellátás teljes körű. A vezetékes földgáz bevezetésére 1996-ban került sor. Vízellátás a Halasvíz Kft. Kezelésében lévő helyi vízmű rendszerrel megoldott. A kommunális szilárd hulladék elszállítása heti rendszerességgel történik a Hódmezővásárhelyi megsemmisítőbe. A folyékony kommunális hulladék elszállítása tartálykocsikkal történik. A szennyvíz vezetékek elvezetését most tervezik magvalósítani. A szennyvíztisztító mű kiépítése szintén a jövő feladata. 1993-tól rendelkezik Kelebia crossbar központtal.

A településen jelenleg 25 pedagógus irányításával 272 gyermek tanul az általános iskolában. A 111 óvodással 7 óvodapedagógus foglalkozik. Az iskolához kapcsolódik az 1988-ban épült tornacsarnok, amelyet az iskola tanulóin kívül a község polgárai is igénybe vehetnek. Az önkormányzat saját fenntartású 300 adagos konyhája látja el a gyerekek és a felnőttek étkeztetését. A helyi Szent Erzsébet Otthonházban 36 idős embert, bentlakás biztosításával gondoznak, de idősek klubja és házi gondozás is működik. A tanyás térségben lakó rászorultakat két falugondnok látja el. A községben két körzeti orvos, egy fogorvos és két védőnő dolgozik.

A lakosok 80 %-a katolikus, 12 %-a őskeresztény, 6 %-a baptista, 2 %-a református. A keresőképes lakosság csaknem 10 %-a munkanélküli. Ennek oka a számottevő ipar nélküli település szűkös munkalehetősége. A legfontosabb munkahelyeket a MÁV, a Határőrség illetve a Vám-és Pénzügyőrség biztosítja, de a családok általában mezőgazdasági tevékenységet folytatnak.

A spárga és a korai cseresznye termelése – amelyhez az egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező a homokos talaj kerül előtérbe, a korai cseresznye az országban itt érik leghamarabb.

A lakosságnak szórakozási lehetősége a Művelődési Ház valamint a Könyvtár nyújt 1951-óta. Mozija megszűnt. Sportöltözővel, lelátóval, éjszakai megvilágítással ellátott községi sportpálya állandó sportolási lehetőséggel gazdagítja a települést. Közvetlen szomszédságában játszópark, sportudvar létesült.

A község beépítése laza szerkezetű utcasorokat, zárt kerteket eredményezett. Ennek következtében sok olyan önkormányzati terület van, amelynek infrastrukturális ellátottsága teljes, kihasználtsága viszont minimális. Ezért a külföldi és belföldi vállalkozók számára nyugodt, kiegyensúlyozott légkört biztosíthat egy beruházás esetén.
Számos kiskereskedelmi és vendéglátó ipari egység van, sőt kereskedelmi szálláshely is található.

A község megyehatáron fekszik így három kistérségi szervezethez is csatlakozott. Tagja a „Kötöny” Településfejlesztési Társulásnak, a Felső-Bácskai Önkormányzatok Szövetségének és a „Homokháti” Önkormányzatok Területfejlesztési Egyesületének is.

A település büszke arra, hogy saját címere és önálló lapja van, a Kelebiai Hírmondó című havi lap, mely 2003. augusztus óta rendszeresen megjelenik. A község testvértelepülése az olaszországi Montecassiano és a szerbiai Kishegyes.

A Kelebiai Vadásztársaság Társadalmi Szervezetének a vad-és halgazdálkodás, vadásztatás, halásztatás, vad-és haltenyésztés, valamint a lakosság megismertetése a község természeti értékeivel, fontosságának hangsúlyozása és ápolása a feladata.

Kelebia idegenforgalma nem jelentős, inkább átmenő forgalom, amelyet a határátkelőhely közelsége táplál. Van ugyanakkor egy lassan kibontakozó, az őstermészeti adottságokra épülő koncepció, amely az idegenforgalom jobb kihasználását rejti magában.

A község érték térképén kiemelkedő jelentőséggel bír az a 600 hektárnyi terület, amely a megyehatáron áthúzódó Körös-ér, az általa táplált Halastavak és a községtől délnyugatra található magasabb fekvésű legelők. A határsáv jóvoltából szinte teljesen érintetlen természeti környezet mintegy zárványként, megőrzendőként, mutogatnivaló idegenforgalmi vonzerőként nagy értéket képvisel.

Másik fontos természeti kincs, amely kihasználásra vár, a termálvíz. A lezárt kutakban 70 – 80 C°–os gyógyító hatású vizet rejt a föld mélye. Kitermelésre, felhasználásra tőkeerős befektetőt keresnek.

Érdemes szélesebb körben megismertetni a kelebiai halastavak és a környező puszták védett és fokozottan védett florisztikai és faunisztikai értékeit, melyek között olyan országosan ritka példányok szerepelnek, mint az egyhajúvirág és a vele együtt előforduló tarka sáfrány, a kabasólyom és a szalakóka, vagy a veszélyeztetett földikutya.

Jubileum

2004. december 16-án ünnepelte Kelebia alapításának 80. évfordulóját. A színvonalas ünnepség keretei között egy 50 perces színfónikus koncertet hallgathatott meg a tisztelt érdeklődő, valamint az "óriás" születésnapi tortából is ehettek az odalátogatók.

***

Kelebia történetét Gyóniné Nagy Marianna "Természetvédelem Kelebia Községben" (2001.) című szakdolgozata és Kovács Marcell elmondása alapján dolgoztuk fel. Ez úton is köszönjük segítő közreműködésüket.