Kerékpártúra Palicsra

 

kieprogramok

BESZÁMOLÓ EGY KERÉKPÁRTÚRÁRÓL/képekben/

Egy szikrázó júniusi napra a tunya ifjúság és jómagunk kondíciójának javítása érdekében egy kerékpártúrát szerveztünk. Nagy meglepetésünkre – és örömünkre - az amazon kategóriában meglepő többség alakult ki. Az indulás nagyon kellemes időben ért minket.
A kelebiai esőmentes övezet által garantált biztonsággal kezdtünk neki a tekerésnek. Az úti céllal kiagyalásával szerény személyem lett megbízva. Alapos számítgatások, elemzések, egyéni kívánságok, és oly sok tényezőt figyelembe véve a dinamikusan változó útvonal mellett döntöttem. Ez azt jelentette, hogy arra megyünk, amerre áll a bringa eleje és a talaj aszfaltból vanik.
A biztonságos közlekedéshez szükséges karbantartó szerszámokról Szilárd barátom  gondoskodott. Az állandó demonstrációs személyt Ronyecz Péter és kerékpárja szolgáltatta. Sajnos ő féltávnál feladni kényszerült az etapot az erőátviteli rendszer  túlzott igénybevétele miatt kialakult , és később állandósult láncreakció miatt.
Kis csapatunkhoz Gátsoron csatlakozott néhány amatőr helyi vagány srác, akik közül néhányan demonstrálni szerették volna kétkereküjükhőz fűződő szoros kapcsolatukat, ám az egyik túlbuzgó csemete túl sokáig legeltette szemét lányainkon, és enyhe pályaelhagyás után némi ágyékhorzsolást szenvedett. Szerencsére a sérülés 8 napon belül gyógyuló, de az érzés megfizethetetlen J.
Az incidens után szép tempóban folytattuk utunkat Ásotthalom felé, amíg meg nem láttunk egy buszt, ami lekanyarodott egy általunk nem ismert aszfaltos útra, ami egy lerövidítéssel kecsegtetett. Természetesen az ifjúságnak se kellett több. Egyöntetűen ordíthattuk volna, hogy VÁGJUK LE!!!
Be is kanyarodtunk szépen a busz után, annak rendje és módja szerint. Azonban nem kellett hozzá 1 perc se, a busz egy laza kézifékes driftelés után már jött is szembe a volánnál egy integető vigyorgó ürgével , és a szájáról leolvasható volt az „ezt be******tok!” mondat. 
Mint később kiderült csak egy buszfordulót sikerült felfedezni. E kis kerülő után folytattuk utunkat Ásotthalom felé a sötétkék mindenféle árnyalatában burjánzó esőfelhők között.
A lányokkal fantasztikus kitartással róttuk a kilométereket, mire megérkeztünk a faluba. Utunkat a falu határában lévő tanösvény felé vettük, ahol már az eső is elkezdett szemerkélni. Szerencsére egy hatalmas kültéri nyitott faházban át tudtuk vészelni mind a 23 csepp eső okozta sokkot.
Nekünk férfiembereknek a Hinterszehr Ádám és Papp Dénes szervízháttér hozta meg a teljes kiszáradás elleni „orvosságot”, amitől új életre kaptunk.
A kis pihenő után folytattuk utunkat a közeli tájvédelmi körzetbe, ami egy geocaching által titkos helyre száműzött  ládát  rejtett.  Sajnos a hely nyújtotta látvány, ami a legtöbb emberből pszichedelikus extázist váltott volna ki, nem jött át a népnek, ezért a természetnézést félbehagyva a láda keresésével folytattuk az időt. Visszagondolva hagynom kellett volna, hogy a többiek keressék meg, mivel én tudtam hol van. Mindegy. Majd legközelebb.
Szóval a lényeg, hogy meglett a láda. Ez egy egyszerű műanyag doboz, amiben nincs érték, csak egy notesz, amibe bele lehet írni, mint egy vendégkönyvbe, és néhány csecse-becse. Akit érdekel a téma, az a www.geocaching.hu oldalon utánanézhet.
A láda újbóli elrejtése után az idő kezdett hűsre fordulni, ezért nekivágtunk a visszaútnak. Kicsit nehézkesen indult, ugyanis, hogy ne legyen unalmas, egy erdei úton mentünk volna vissza, ami enyhén tele volt egymáshoz lazán kapcsolódó  homokszemek milliárdjaival. Szóval toltuk. Szerencsénkre pár száz méter után visszajutottunk a keménykötésű tesójára. A Dénesék által begyűjtött életjelektől mentes mókus anatómiai vizsgálata után visszatértünk a jól bevált főútra. Azonban a felhők hasonló megfontolásból vagy ki tudja miért, gyűlni kezdtek felettünk. Már-már egy buszváróban való stand-by állapotban kezdtünk gondolkodni, de a lányok adrenalintól fűtött polármelegítője nem adta fel ilyen könnyen, pedig az online telefonos előrejelzés –lásd Ádám  telefonál  - egybefüggő felhőszakadással kecsegtetett. Az Isteni gondviselésnek és a gyorsmozgású felhőrendszernek köszönhetően az orrunkkal súroltuk a vihar farát!
Sikerült egy csepp eső nélkül megúszni a kalandot, kivéve engem. Sajnos a sárvédő nem volt szériatartozék anno a canglámon, ezért a tócsák sikertelen kerülgetése közben lehetőségem adódott – az első kerék által – némi be nem tervezett folyadékbevitelre is. A hátamról no comment. A hazamenetel is vidáman telt, miközben aranyos villámok cikáztak az égen, és kellemes jéghideg fuvallat fújt, természetesen szembe. Ennek ellenére jókedvvel, és zsibbadt hátsóval érkeztünk vissza a kiindulópontra.
A megmaradt társasággal még tartottunk egy outdoor hússütést, amit Szilárd konyhamester szervírozott részünkre.  Remélem legközelebb is szervezhetünk az ifjúságnak hasonló szabadidő programokat.  A képeket a galériában vagy IDE kattintva lesheted meg.

Üdv. : Lewy