Mélykúti találkozó

kieprogramok

Élménybeszámoló a mélykúti lövészetről /KÉPEK/

2012. júniusában volt szerencsénk részt venni Mórahalmon egy agytágító, mindenkitösszeboronáló, csapatépítő tré-ningen, ahol többek között megismerkedtünk a mélykúti fiatalok lelkes táborával is.
Múlt hétre elhívták az egyesületünket egy paintball csatára,amit örömmel fogadtunk, mert legtöbbünk még az első Kárpát Fesztiválon nyomakodott ebben a témában kisebb-nagyobb sikerrel.
2 autónyi embert sikerült összeverbuválni erre az eseményre. Szerencsére én a nemsofőrök népes táborát gyarapítottam, ami a nagy meleg mipatti gyors folyadékvesztésből származó nem alkoholmentes ital fogyaszthatósága miatt volt kiemelkedő fontosságú szervezetem számára.

Mélykútra természetesen drivereink (Hinteszehr Ádám és Ronyecz Gábor) tapasztalt vezetési stílusából adódóan hamarabb odaértünk, mint ahogy elindultunk volna J. Ez persze nem igaz, de nem sok híja. Így is hoztuk a formát, mivel fél óra késéssel megérkeztünk arra a helyre, ahol megálltunk. Ami nem sokkal később kiderült, hogy nem volt azonos azzal a koordinátával, ahova vártak minket. Még szerencse, hogy Mélykút csak a települési formáját tekintve város, így kb. 150 és fél méter gyaloglás után megtaláltuk a célt.
Az ő kis csapatuk a helyi plébánia vendégszeretét élvezi. Kulturált módon  berendezett pincével is büszkélkedhetnek. Egy gyors körbemutatkozást követően megbeszéltük a program további részét, ami a helyi vendéglátóipari helyiség látogatásával kezdődött a korábban általam említett folyadékvesztés kiküszöbölése céljából.
Bátorságot merítve a poharak tartalmából (cola), nekilódultunk a paintball pálya megkeresésének. Segítségünkre volt egy helyi fiatal, aki robogóval mutatta a helyes irányt. Ádámunknak túl közel volt a pálya, ezért némi kézifékes bónuszkanyart is belerakott. Persze csak , hogy plusz adrenalin löketre tegyünk szert a csata előtt.

A helyi fiúk már előkészítették a terepet, mire megérkeztünk. Meglehetősen patent paintball motyókkal voltak felszerelkezve. A pálya is okosan elő volt készítve. Bár annyi nehezítés volt a dologban , hogy akkor vágtak ki néhány fát, ami a beszivárgó hő ,mennyiségét kárunkra növelte.

Miután mindenki beöltözött, kivéve lányainkat, akik magas ingerküszöbükről tanúságot téve, elvállalták az igen veszélyes néző szerepkört.
Egy erőteljes „MEHET” ordításra elkezdődött az első menet. Mélykút vs. Kelebia. Az összeszokott csapatunk az előre begyakorolt francia idegenlégiós technikát vegyítette a Counter Strike 1.6-ban szerzett tapasztalataival. Aminek az lett a vége, hogy mindenki ment amerre fedezéket látott. És ezután kezdődött az idegek harca. Valóságos állóháború alakult ki. Mindenkiről folyt a verejték. Személy szerint nekem pont a szemembe, ezzel totálisan harcképtelenné tettem magam. Micsoda taktika!

Egyszer csak a fülem mellett golyók száguldottak el, mire hasra vágtam magam, még éppen időben. Miután rájöttem, hogy kell kibiztosítani a fegyvert, elkezdtem tüzelni én is. Jó pár akácfát, és némi kőrist sikerült  leszednem, de sajnos a többiek elárulták, hogy ezzel csak akkor lennék sikeres, ha 25342 golyót  lőnék ugyanabba a faágba, és a leeső ágon lévő tüske felsértené az ellenfél ravaszon lévő ujját. Igazat adtam nekik, hogy elég drágába jönne ez ki a számomra, ezért inkább azt mondtam, hogy menjen előre valaki, és én fedezem. Ez sem okozott osztatlan sikert a többiek körében. A mai napig nem tudom miért?!

Még elég sokáig izzadtunk a dzsindzsásban, mire fiainknak sikerült leszedni néhány ellent, majd az utolsó is megkerült. Diadalittasan – amúgy szomjasak voltunk, mint az állat – vonultunk  vissza feltankolni. A szünetben a lányok is kedvet kaptak lövöldözni. Csakhogy megnyugtassam az olvasót, mindenki túlélte.
A következő menet már pergősebben zajlott le. Az én fegyveremből idő előtt távozott a gáz. Hiába védekeztem, hogy nem szipóztam ki, nem sokan hittek nekem.
Szilárd barátunknak is élményekben gazdagon sikerült ez a kör. Miután távolról megsorozták az elülső fertályát, a biztonság kedvéért azért megvizsgálta magát, hogy a lövések értek-e létfenntartó szervet, de meglepetésére sehol nem látott festéknyomokat az overállján. Hogy teljesen megbizonyosodjon, hogy a játékot folytathatja, szemrevételezte a sisakját is… kívülről. Mint utóbb kiderült, ez rossz döntés volt, mert ahogy levette szembe kellett néznie egy erőteljesen közeledő narancssárga golyóbissal. Mivel reflexeit egy másik gatyában hagyta, ezért minden erejét összeszedve lefejelte a golyót. Ha ő mesélte volna, akkor így hangzott  volna a történet tuti,  de az igazság az, hogy telibe homlokra kapott egy headshotot. Szerencsére a golyó nem okozott maradandó  sérülést.
Csak azt nem értem, miért mesélte el ezt háromszor egymás utánJ
Ettől az apró incidenstől eltekintve meglepetésre 2 gyözelemmel be is fejeztük a lövöldözést, de csak paintball-ban. Mivel a további lövöldözés a suli focipályáján folytatódott.

Ahol szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy derekasan helytállt csapatunk. Kemény 1 cserénk volt, míg a másik csapat félóránként sort cserélt. Eme egyenlő küzdelmek és tüdőcsere után elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Plébánia felé vegyük az irányt ételbevitel alapos gyanúja miatt.
Már javában rotyogott a paprikás kolompér mire megérkeztünk. János atya a helyi kifőzde ínyencségeivel kínálta fáradt szervezetünket, amit kellő rábeszélés után el is fogadtunk.

Kellemes társalgásban telt a kinti evészet. Közben akinek nem volt ki a kilométer, megcélozta a trambulint. Gábor bajtárs és Mirella barátnéja bemutatta közös trambulinszámát, amit erre az estére gyakoroltak. Némi improvizálás tette feledhetetlenné összeszokott párosukat.
Az este közeledtével vettük cókunkat meg mókunkat, és elbúcsúztunk vendéglátóinktól. Elmondtuk nekik, hogy  várjuk őket a Kárpát Fesztiválra, ahol viszonozhatjuk vendégszeretetüket.
A hazamenetel lassú, komótos tempóban folyt. Ugyanígy folyt ki a könnycsepp a szememből, amikor 130-as tempóban lehúzott ablaknál kinéztem, hogy sötétedik-e odakinn.

Csapó!