Egyhajú virág

1.

A nemzeti érték megnevezése:

 

Egyhajú virág kelebiai populációja

 

2.

A nemzeti érték rövid bemutatása, egyedi jellemzőinek, történetének leírása (3000-6000 karakter):

 

5–20 cm magas faj. Levelei 13–19 (–27) cm hosszúak, 1,2–3 cm szélesek, szálas-lándzsásak, a főér mentén enyhén csatornásak, tompa-sajka vagy csuklyás csúcsúak; a virággal egy időben jelennek meg, s ekkor vöröses sötétzöldek. Egy (ritkán 2–5), tőálló virág fejlődik, mely(ek)nek színe sötétlilástól a rózsaszínen át a fehérig változhat. A 6 lepelcimpa szálas-lándzsás, tompa vagy kihegyezett, 4–8 (–15) mm széles, 25–37 (–50) mm hosszú. A lepelcimpák tövénél körömszerű, tompa, apró nyúlvány van. A porzószálak száma 6. Összenőtt bibeszála 3 ágra szakad. Termése háromrekeszű, éretten sárgásbarna tok.

Élőhelye:

Inkább mészkedvelő; nálunk valószínűleg késő glaciális reliktum faj, amely nyílt és zárt homoki tölgyesekben, fehérnyáras- tölgyesekben, azok tisztásain, homok pusztagyepekben valamint az ezek helyére telepített akácosokban él.

Fokozottan védett növényfaj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Előfordulási helyeinek egy része védett természeti terület. Populációinak egyedszáma két terület kivétellel igen alacsony, lelőhelyei kis kiterjedésűek. Valószínűleg nem ismerjük a faj minden állományát. Az egyhajúvirág országosan mintegy 36 jelenleg ismert lelőhelye közül 27 nem természetes vegetációjú területen, főképp telepített erdőkben található. A többi terület, főleg gyepek, a növény fennmaradása érdekében kezelést igényel, rendszeres kaszálást, körültekintő legeltetést.

Magyarországon elsősorban a változatos domborzatú homokterületekhez kötődik, a Nyírségben, a Gödöllői-dombságban és a Duna-Tisza-köze déli részén élnek állományai

 

3.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett (500-1000 karakter):

  Az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum L.) a magyar flóra veszélyeztetett faja, főként populációinak igen kis mérete miatt. Egyedszáma kritikus szintre csökkent részben korábbi gyűjtése, legfőképpen azonban élőhelyeinek megszüntetése, legtöbbször felszántása miatt. Az 1700-as évek második felében jelezték először a fajt az országból. 1941-ben javasolták a faj védetté nyilvánítását (MÁTHÉ & TAMÁSSY 1941), mert a megfigyelések szerint már akkor erősen megfogyatkozott.
A faj reliktum jellege és ritkasága miatt 1993-ban fokozott védelmet kapott (12/1993. KTM miniszteri rendelet). Ez az intézkedés azonban nem hozta meg a várt eredményt. Napjainkra egyedszáma jelentősen lecsökkent, bizonyos, hogy hathatós védelmi intézkedések nélkül magyarországi állományainak nagy része ki fog pusztulni.
Célzott fajmegőrzési programra azért van szükség, mert Magyarországon a 36 lelőhely közül 30 fennmaradása bizonytalan. A faj kelebiai populációjának további védelmének érdekében javaslom az egyhajúvirág felvételét a kelebiai helyi értéktárba.

 

4.

A nemzeti érték fellelhetőségének helye (település megnevezése, ha egy vagy két településhez köthető; földrajzi koordináta):

 

Kelebia, N46.193008°E19.682081°

 

5.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) (max. 5):

 

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_690

 

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/FajmegorzesiTervek/Bulbocodiumhonlapra_kesz_2012_szerz_tart_melleklet.pdf               


Mellékletek

Térkép, archív fénykép(ek) és egyéb illusztráció(k) a javasolt értéktári elem jellege szerint, illetve az elérhetőség függvényében.

egyhaju1 egyhaju2