Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet kelebiai területei

1.

A nemzeti érték megnevezése:

 

Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet kelebiai területei

 

2.

A nemzeti érték rövid bemutatása, egyedi jellemzőinek, történetének leírása (3000-6000 karakter):

 

Az ország déli szöglete, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, és Mórahalom környékének homok- és löszvidékét valamikor üde rétek szikesedésre hajlamos buckaközök, tagolták. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Ezek egy része helyi-, vagy országos védelmet élvez. A hatásosabb oltalom érdekében ezek a területfoltok, - szám szerint tizenhárom -, 2013. januárja óta egy tájvédelmi körzetet alkotnak, ez a Körös-éri Tájvédelmi Körzet.

A 2223 hektár kiterjedésű tájvédelmi körzet egy hajdani természetes vízfolyás, a Kőrös-ér nevét viseli. A ma Körös-éri főcsatorna a környék felszíni vizeinek elvezetését szolgálja.

A szigetszerű természetes és természetközeli élőhelyfoltokat vagy a mély fekvés, vagy a rendkívül csekély termőerő miatt, nem volt érdemes művelésbe vonni, de még ezek ősi növénytakarója is változott a tágabb környezet átalakítása és a hosszú évek óta megfigyelhető szárazodás nyomán.

A Körös-éri Tájvédelmi Körzet déli területfoltjai többnyire az évtizedeken át szigorú elzártság alatt álló határsávban húzódnak. Közös jellemzőjük a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok borítás itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. Néhány km-rel délebbre – már a Vajdaság területén, a Palicsi- és Ludasi-tó vonalában – véget is ér a Duna-Tisza közi homokvidék és ott simul bele Felső-Bácska lösz-síkságába.

Az itt kialakítandó területegységek: A tájvédelmi körzet legnyugatibb és legnagyobb része a Kelebiai halastavak és erdők. A természetes terepmélyedésekben kialakított halastavak vízellátása ma már nem rendszeresen biztosítható a Körös-érből. Így a nyílt vízfelületek megjelenése véletlenszerű, a tómedrek olykor begyepesednek. Csapadékosabb időszakokban a tavak vize táplálékforrást biztosít a gém- és kócsagfélék részére. A telepített és természetes erdők ragadozó- és énekesmadár- állománya igen változatos. A környező természetközeli erdőfoltokkal is tarkított területet kaszálóként és legelőként hasznosítják. Itt találhatók az egyhajú virág és a tarka sáfrány jelentős hazai állományai. Ezeken a még fennmaradt száraz gyepeken és parlagokon él Európa legritkább emlősállata a délvidéki földikutya.

 

3.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett (500-1000 karakter):

  A különleges növényvilág mellett (egyhajú virág, tartós szegfű, homoki kikerics, tarka sáfrány, pókbangó) a Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet hazánk és Európa egyik legritkább és

egyben legveszélyeztetettebb emlősfaja, a fokozottan védett délvidéki földikutya élőhelyei is. Ezen védett fajok egy része Kelebia területén található.

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, ezen belül is a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik. Védelmük, fenntartásuk és megóvásuk az állam és mindenki kötelessége. Ezen indokok figyelembe vételével kérem a Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet kelebiai területeit a helyi értéktárba felvenni szíveskedjenek. 

 

4.

A nemzeti érték fellelhetőségének helye (település megnevezése, ha egy vagy két településhez köthető; földrajzi koordináta):

  Kelebia

 

5.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) (max. 5):

  http://knp.nemzetipark.gov.hu/koros-eri-tajvedelmi-korzet
  http://www.mme.hu/vegveszelyben-delvideki-foldikutya

Mellékletek

Térkép, archív fénykép(ek) és egyéb illusztráció(k) a javasolt értéktári elem jellege szerint, illetve az elérhetőség függvényében.

  tajvedelem