A kelebiai Templomhegy a Csiszár-legelőn található. A helyszínen 2010-es évek elején  készített légi felvételeken megfigyelhető volt a templom helyét kerítő árkolás nyoma, mely egyébként a műholdfelvételeken is jól kivehető. A szemlén kiderült hogy a lelőhely egyedülálló módon  a 13. századtól napjainkig nem lett felszántva, így Bács-Kiskun Megye 250 ismert templomos hegye közül  ez az egyetlen pusztában található helyszín, ami viszonylagos épségben érte meg a 21. századot, leszámítva a kincskeresők tevékenységét.  A terület eddigi feltárásáról, és kutatásáról csak kevés forrás maradt fent, az is inkább csak a XX. század első harmadából, mivel a későbbi ásatások dokumentációjának nagy része a II. világháború alatt megsemmisült.

A templomhegy kutatásának előzményei közé sorolhatók a Csiszár-legelőn található kiemelkedést övező föld alatti kincsekről szóló regék nyomán megjelenő kincskeresők tevékenysége volt. Kincseket ugyan senki sem talált, de a föld alól emberi maradványok kerültek elő, mely elindított egy feltárási folyamatot (nem a kincsek felkutatása, hanem bűnügyi kivizsgálás végett).

A kutatást Szabadka városi gimnáziumának tanára Bibó Bige György vezette, akinek ez volt az első és az utolsó ásatása is egyben. A 20. század első feléből csak az ő leletei maradtak fent, melyeket a Szabadkai Történeti Levéltárban őriztek. Ezek az írások 1982-ben kerültek elő.

A régészeti kutatás 1913-an kezdődött és 7 napig tartott. Bibó vázrajzot készített a templom helyének tágabb környezetéről. Megfigyelései alapján a templom északkeleti tájolású, egyenes szentélyzáródású, 8 méter hosszú, és 4 méter széles téglaépület volt. Alapfalainak szélessége 0,5 és 1,3 méter között változott. Bejárata délnyugaton volt. A templom délnyugati végén két 0,7x0,7 méteres oszlopalapozás, illetve különböző alakú idomtéglák kerültek elő.

Az épülettől keletre 4,5 méterre Bibó „összehányt” emberi csontokat, tőle délre pedig számos rendellenes temetkezést talált. A talált csontok alapján megállapította, hogy az ide temetett emberek nem természetes halált haltak. A templomtól délkeletre két nagyobb, felnőtt személynek és egy gyermeknek készült téglakriptát is találtak.

Az 1913-as ásatáson több fém lelet is előkerült, Árpád-kori érmek mellett három dárdahegy, két nyílhegy, egy „pegazust ábrázoló csat”, egy kerek zománcozott dísz, illetve sok vastárgy, mint például ajtópánt, vasalás zabla, szegek stb. A Bibó által pegazusnak említett állat valószínűleg szárnyas oroszlán lehetett, mely Márk evangélista szimbólumaként gyakran fordult elő 12-13. századi egyházi tárgyakon.

A leletek Szabadkán a Közkönyvtár és Múzeum egylet gyűjteményébe helyezték, ahonnan a Városházára kerülhettek a tárgyak későbbiekben. Az első világháború végén a tárgyak egy része, és az azonosításukhoz elengedhetetlen leltárkönyvek eltűntek, majd a második világháború végén a maradék leletnek is nyoma veszett. Így tehát az első ásatásról, és az ott talált tárgyakról egyedül Bibó eredeti ásatási dokumentációja tanúskodik.

A második világháborút követően több kisebb jelentőségű ásatás zajlott a területen, 2020 őszén a Katona József Múzeum egyháztopográfiai programjának keretében végeztek kutatást, melynek eredményeként rézpénzeket találtak II. Béla, III. István, valamint III. Béla korából (XII. sz.). A legjelentősebb lelet egy korabeli kengyel volt.

A Bibó Bige György nagyon pontos és részletes leírásai, és a későbbi itteni és más templomhegyeken végzett ásatások bizonyítékai arra engednek következtetni, hogy a kelebiai lelet egy megtámadott, megostromlott sánccal és árokkal erődített Árpád-kori templom, melynek vesztét az 1241-1242. évi tatárjárás idejére teszik.

Ezek a feltételezések bizonyításához, és körülmények kivizsgálásához azonban további ásatásokra lesz szükség.

Bács –Kiskun Megyében fellelhető templomhegyek közül a kelebiai a legkevésbé bolygatott helyszín, emiatt egyedülálló régészeti leletnek számít. Segítségével teljesebb képet kaphatunk kelebia területén Árpád-korban fellelhető település lakóinak életéről, történelméről. Ez az egyik legrégebbi és legjelentősebb lelet Kelebián.

A kelebiai Krisztus Király Templom közadakozásból épült kalotaszegi stílusban. Az adománygyűjtést Koczkás József, Kelebia első plébánosa kezdte egy évvel a Település megalakulása után 1925-ben. A templom terveit Petrovácz Gyula pesti mérnök készítette.

Az építkezés az utókort is meglepő tempóban folyt, hála a kivitelező kiskőrösi Molczer Sándor és Molczer Henrik építőmesterenek. 1928 decemberére nagyjából befejeződtek az építkezési munkálatok.

Az építkezések befejezése messze nem jelentette, hogy a templom készen állt.

Az 1929-es évben készült el a belső berendezés. A padokat köz és községi adakozásból vásárolták, az oltár költségeire Vujkovics Czviin Martin szabadkai bunyevác gazda 3000 pengő árának megfelelő búzamennyiséget ajánlott fel, az örökmécses árát Csajkás Margit fizette, Kákonyi Kálmán erdőőr a szent sír oltárra adott pénzt. Hanák Imre megvette azt a harangot, amit 1929. április 21-én emeltek fel a toronyba és szólaltattak meg először.
A szentély mennyezetét különleges, egyedi kivitelezésű, vallási értelmezéssel bíró 80 M2-es freskó díszíti, melyet Éber Sándor bajai festőművész készített ugyancsak 1929-ben. A templom színes ablakait Zsellér Imre budapesti üvegfestő készítette. A bejárat fölött álló három méter magas kalázi kőből készült Krisztus Király szobor Rápolty művész úr alkotása.

A Krisztus Király templom egyedi, impozáns küllemével a térség templomai közül kiemelkedik, hiszen nincs még egy hasonló stílusban épült templom a környező településeken. Megépülésének története pedig ékes bizonyíték arra, hogy a trianoni békediktátumban elszakított Szabadka Szabad Királyi Város magyarnak maradt ősi földjén mekkora közösségi erő létezett. Ebben rejlik igazi értéke, hogy ezek az emberek mennyire elköteleződtek egymás iránt, a közösség iránt, a határon túl rekedt magyarság iránt.

Ezt szimbolizálja az is, hogy a templom főbejárata Szabadka felé néz.
Mindezen indokok figyelembevételével, eme építmény megóvása, megbecsülése érdekében javasolják Kelebia Község polgárai a Krisztus Király Templomot a kelebiai helyi értéktárba történő felvételre